ingyen honlap
Regisztráció Üzenet küldése a weblap tulajdonosának! Kifogásolható weblap/tartalom, feljelentem!

 

A gerinc kettős funkciót tölt be. Egyfelől biztosítja a test tartását, két lábon állást és járást, másfelől a dinamikus gerincmozgások kivitelezését. Ennek megfelelően alakult ki a gerinc körüli izomzat. A gerinc a két lábon állás és járás következtében nyeri görbületeit. Míg csecsemőkorban a gerinc szinte teljesen egyenes, kisiskolás korban már teljesen megegyezik a felnőttkori alakkal: a nyaki gerinc íve homorú, a háti gerincé domború, az ágyéki szakasz megint homorú, majd a keresztcsonti rész ismét domború. A négy hajlat, valamint a csigolyák közötti porckorongok, ízületek biztosítják a gerinc rugalmasságát, felfogják az ugráskor keletkezett ütközet energiáját. Ha a domborulatok, és homorulatok íve megváltozik, kisimul, vagy nem is alakul ki teljesen (például serdülőkori hanyagtartás), akkor a gerinc statikája már nem teljes. Sajnos korunkban az egyik leggyakoribb panasz közé tartozik a hátfájás, derékfájás, amely az esetek nagy részében a helytelen testtartásból, a mozgásszegény életmódból, és nem utolsó sorban az ülő életvitelből adódik. Gondoljunk arra, hogy már kisiskolás korban a gyerekek legalább 10 órát ülnek az íróasztal mellett. Aztán jön a középiskola, egyetem, majd a munkahely, ahol az ülve eltöltött idő még nő. Ekkor a porckorongokra ható erő többszörös az álláshoz képest. Ehhez hozzáadódik a stressz hatására kialakult nyak- és vállöv izomzatának feszülése, merevsége, amely a vérkeringést gyengíti, így az oxigénellátást is és mindez komoly, szűnni nem akaró fájdalmakhoz, alvászavarhoz vezet.

A gerinctorna segíti a gerinc épségének fenntartását, tehát nem csak a gerincbántalmak kezelésének, hanem azok megelőzésének fontos eszköze. Életkoronként és panaszonként változtathatók a torna elemei. Például gyerekeknek a következő gyakorlatok javasoltak:

  • törzsdöntés előre
  • törökülésben kezek a térdeken, először púposan ülünk, majd kihúzzuk magunkat
  • egyenes állásból törzshajlítás előre
  • törzsdöntés hátra, oldalra
  • törzskörzés mindkét irányban
  • leülünk, hátsó támasz a kezekkel, majd nyújtott lábbal lábemelés
  • megfogjuk a lábszárat és próbáljuk megérinteni a térdet homlokunkkal
  • előredöntött törzzsel járunk, hátunkon bot vagy játék van
  • hason-fekvés közben homorítunk, megfogjuk a bokánkat, majd billenünk előre-hátra
  • hason fekszünk, hátranyújtott karokkal felemeljük a mellkast belégzés mellett, majd leeresztjük kilégzés mellett
  • feküdjünk a kislabdára úgy, hogy az a lapocka alatt legyen, hajlított térdekkel, karok oldalsó középtartásban, majd görgessük a labdát jobbra-balra, föl-le
  • ülésben hajoljunk előre, gurítsuk végig a labdát a comboktól a lábujjig
  • üljünk széles terpeszben, majd többször hajoljunk előre
  • sétáljunk könyvvel a fejünkön

 

A gerinc gyógyítása

Foglaljuk össze, hogy melyek azok a módszerek, amelyek a gerincbetegségek kezelésében hatékony szerepet játszanak:

  

 Gyógymasszázs


Gyógyító jellegű, rehabilitáló, rendszeres kezelés, melyet lehet különféle fizikoterápiás kezeléssel társítani, valamint gyógytornával kiegészíteni. Általában a svédmasszázs alkalmazásával végezzük.

Frissítő-vitalizáló masszázs krémmel vagy olajjal
A legismertebb, közkedvelt masszázs típus. A teljes test átmasszírozása, gyógynövényes masszázskrém vagy aromaterápiás illóolaj keverékével történik, masszázsasztalon.

Lazítja az izmokat, frissíti a testes, csökkenti a fáradtságérzetet, és nagyon kellemes közérzetet nyújt.

  • Használható melegpárna, melegvizes borogatás, meleg zuhany, de a parafangó (paraffinos iszappakolás) vagy iszappakolás is nagyon jó hatást fejt ki. A feszes izomzatnak ugyanis jót tesz a meleg hőmérséklet, mivel ilyenkor az izmok ellazulnak.
  • Gyógytorna során a hát kiegyenesítésére szolgáló gyakorlatok a nyaki gerinc tartásjavulását eredményezik.
  • Autogén tréning (relaxációs tréning), amely az izomzat és ízületek merevségét hatékonyan tudja csökkenteni.
  • Jóga, amely a nyújtó és feszítő elemek révén többlet oxigénhez juttatja a mozgásszervet, az ízület és izomzat rugalmasságát fokozza.
  • Akupunktúra, amely a fájdalomcsillapítás, izommerevség csökkentés jól bevált, többezer éves módszere.
  • Gyógynövényfürdő, amely javítja az ízületek, izmok oxigénellátását.
  • Kneipp terápia: vízsugárkezelés, lábszárleöntés, amely az érintett mozgásszerv vérellátását fokozza.

 

Gyógytorna

 

A gyógytorna pontos klinikai vizsgálat alapján összeállított terápiás célú gyakorlatok összessége. Összefonódik a mozgásterápiával, amely célzott mozgásanyag nemcsak a mozgásszervi betegségek, panaszok enyhítésére, hanem a betegségek megelőzésére is. Ezért nem feltétlenül kell a gyógytornát az egyes betegségekkel összekapcsolni, mivel az egészség megőrzésben is kitüntetett szerepe. Gyógytornát képzett, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek vezetnek nem csak egészségügyi intézményekben, hanem szállodákban, gyógyfürdőkben is segítik az egyének jól-létét.
A harántcsíkolt izmok két működési rendszerbe sorolhatók:

 

 

I. rövidülésre, túlfeszülésre, tónusfokozódásra hajlamos izmok

  1. háromfejű lábikra izom (m. triceps surae)
  2. egyenes combizom (m. rectus femoris)
  3. csípőhorpasz izom (m. iliopsoas)
  4. combpólyafeszítő izom (m. tensor fasciae latae)
  5. a térd flexorai (hajlítói)
  6. körteképű izom (m. piriformis)
  7. a csípő-adduktorok (közelítők)
  8. négyszögű ágyékizom (m. quadratus lumborum)
  9. mély hátizmok
  10. nagy mellizom (m. pectoralis major)
  11. ferde nyakizmok (mm. Scaleni)
  12. csuklyásizom (m. trapesius) felső része
  13. lapockaemelő izom (m. levator scapulae)
  14. kar flexorai (hajlítói)

II. gyengülésre, megnyúlásra, tónuscsökkenésre hajlamos izmok

  1. farizmok (mm. Glutei)
  2. vaskosizmok (mm. Vasti)
  3. elülső sípcsonti izom (m. tibialis anterior)
  4. szárkapcsi izmok (mm. Peronei)
  5. hasizomzat (m. serratus anterior)
  6. csuklyásizom (m. trapesius) alsó és középső része
  7. rombuszizmok (mm. Rhomboidei)
  8. felületes és mély nyaki flexorok

Egészséges egyéneknél a két csoport izmainak tónusa egyensúlyban van. Fáradtság, fájdalom, tartászavar, mozgásszegény életmód a kétféle izomcsoport egyensúlyvesztését hozhatja létre, így egyes izmok feszülése nő, rövidül, míg a kettes csoport tagjainak egy része nyúlik, tónusa csökken. Mi ekkor a teendő? Az egyes csoportba tartozó izmok esetén sok nyújtásra, lazításra, míg a kettes csoportnál erősítésre kell törekedni. Ehhez segít a gyógytorna.

 

Az ízületek és a gerincoszlop fájdalmai a legtöbb esetben tünetek, melyeket valamilyen betegség vált ki. Az ízületek rendkívül érzékeny, önálló vérkeringéssel nem is rendelkező porcos felszíneinek védelmét szolgálja a nagyon dús fájdalomérző ideghálózat. (Az ízületek és gerincoszlop sérülékenysége, a számtalan betegség lehetősége mellett arra a fejlődési mozzanatra vezethető vissza, amikor az ember két lábra állt és ezzel megváltozott a mozgásszervekre nehezedő terhelés.)
Sérülések, gennyes gyulladások, immunkomplex illetve autóimmun betegségek és ízületi porckopások egyaránt állhatnak az ízületi fájdalmak hátterében.
Bármilyen csonttörés, mely eléri az ízületi porcot, az ízületi felszínen "lépcsőt" képez. Ez már önmagában is fájdalmassá teszi a mozgást, ráadásul idővel ízületi porckopás (artrózis) okozója lesz.

 

Ízületek gyulladásos megbetegedései

Az ízületek gennyes gyulladásban is megbetegedhetnek. Történhet ez az ízületi tok sérülésével járó nyílt törések kapcsán is. Máskor a szervezetben található gennyes gócból jutnak el a baktériumok az ízületekbe. A gennyes gyulladás rövid idő alatt is súlyosan károsítja az ízületi felszíneket, majd csontvelő-gyulladással folytatódhat. A gennyes gyulladás, jellemzően egy ízület (leggyakrabban a térdízület) megbetegedése.
A gyermekkorban (6-12 év között) előforduló reumás láz a streptococcus-fertőzések (gennyes torokgyulladás, skarlát, stb.) után átlagosan 20 nappal jelentkezik. A kórokozó testfehérjéi a szervezet védekezésként termelt ellenanyagaival mérgező immunkomplexeket alkotnak, melyek a szív minden rétegében, a nagyízületekben, sőt az agyhártyákon is gyulladásos folyamatot váltanak ki. Az ízületi fájdalom jellemzően egyik ízületről a másikra vándorol. Az ízületi gyulladások főként a könyök-, térd-, boka- és csuklóízületeket érintik.
Az autóimmun betegségek közül leggyakoribb a reumás ízületi gyulladás, mely elsősorban a kéz és láb kisízületeit és az ízületek körülvevő kötőszöveteket támadja meg, de ritkán más szerveket is megtámadhat. Az első, heveny fázisában az ízületek és az ízületeket körülvevő szövetek duzzadtak, fájdalmasak, vizenyősek, rajtuk erős bőrpír látható. Az ízület mozgása korlátozott, különösen a végtagok megpihenését követően. A betegség idültté válásával az ízületi felszínek pusztulnak, az ízületi tokban és az azt körülvevő kötőszövetes rendszerben súlyos mozgáskorlátozottságot, sőt az ízületek, ujjak deformitását eredményezi. Az ujjak jellemzően kifelé, a kisujjak felé görbülnek. A tünetek átmeneti gyógyulására az első öt évben van esély. 15-20 év elteltével a betegek 10 százaléka súlyosan rokkanttá válik, a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységek elvégzése is komoly nehézségekkel jár.

Pusztuló porcok

Az ízületi porckopás (artrózis) az ízületi felszínek degeneratív (szövetpusztulásos) folyamata. Az életkor előrehaladtával szinte mindenkinél kialakul legalább néhány ízületen. A porcok degenerációja mechanikus hatásra következik be. Erre hajlamosít az ízületi folyadék termelésének csökkenése, az ízületek egyenetlen terhelése (például gerincferdülés kapcsán), az ízületi felszín korábbi sérülése, felszín-egyenetlensége. Az ellapuló porcok szélein madárcsőrszerű képződmények (oszteofiták) keletkeznek, hasonlóan a gyertyák szélén lecsordulni készülő faggyúcsepphez. A gerincben az oszteofiták összenyomhatják a gerincvelőből kilépő fő idegtörzseket. Máskor az elmeszesedett oszteofiták leszakadnak, és szabadon mozognak az ízületi térben, ezeket hívják "ízületi egereknek". Ezek az ízületi mozgások hirtelen gátlását képesek kiváltani, mely rendkívül súlyos fájdalommal jár. Az artrózis folyamán fájdalmas fellángolások - steril gyulladások - és tünetszegény periódusok váltogatják egymást. Idővel az ízületi felszín pusztulása a mozgásképesség jelentős beszűkülésével jár, ami teljes rokkantságot eredményezhet.

A gerincfájdalmak okai

A  gerinc fájdalmai jellegében és okaiban is különböznek az ízületi fájdalmaktól. Ennek legfőbb oka az, hogy a gerincvelőből kilépő szelvényezett területeket ellátó idegi gyökök összenyomása jelenti a legkomolyabb fájdalmakat. A gyöki fájdalom részben az ideg gerincből kilépésének határán, részben kisugározva, az idegösszenyomástól távoli helyen is megjelenik, és köhögésre, erőlködésre drámaian fokozódik.
A gerinc kétféle görbülete biztosítja, hogy a gerincet érő tengelyirányú terhelések elnyelődjenek a csigolyák közötti rugalmas porckorongokban. A gerinc szabad forgását pedig a csigolyák közötti ízületek biztosítják. Az ízületek a háti szakaszon csavarást, az ágyéki szakaszon hajlítást és feszítést ("kiegyenesedést") tesznek lehetővé. A csigolyák betegségei ezt az érzékeny és bonyolult statikai rendszert bontják meg, mely a gerincben a szalagok és ízületi tokok steril gyulladását, a porckorongok sérvét vagy a csigolyák összenyomatásos (kompressziós) törését eredményezheti.

 

Az ízületi fájdalmak okai

 

A csigolyák fájdalmas betegségei

A csigolya-elváltozások okai lehetnek daganatok, törések, fertőzések, veleszületett rendellenességek,gerincferdülés, csigolyaizületek közötti porckopás, valamint lumbágó, illetve porckorong betegségek.
A csigolyák elsődleges daganata viszonylag ritka, annál gyakoribbak az áttétes rákok. Nőkben főleg az emlő, férfiakban a prosztata rákja ad a gerincbe áttéteket. A gerincben csontvelőből kiinduló daganatok is gyakoriak. Külön meg kell jegyezni a csontvelő nyirokdaganatát, az ellenanyagokat termelő plazmasejtek tumorát, a myeloma multiplexet. A betegség a röntgenfelvételeken lyukak formájában jelzi a csontok meggyengülését. A myeloma kóros csonttöréseket okoz, mely a gerinccsigolyák összeroppanását is eredményezheti.
A törések lehetnek baleset eredetűek is. Különösen a magasból leesés, ejtőernyőzés, motoros vagy lovas balesetek kapcsán fordulnak elő. A csigolyákban a csontritkulásra visszavezethető kompressziós törések, ékcsigolyák is létrejöhetnek, melynek következtében a testmagasság csökken, a gerinc ferdülhet és a háti görbület fokozódhat, valódi púp jöhet létre.

 

A gerincfájdalmak okai között viszonylag ritkák a fertőzések. A csontgümőkór érdemel külön említést, mely súlyos csontpusztulás okozója lehet.
A gerincoszlopnak talán leggyakoribb betegsége a Scheuermann-kór, mely főként serdülő fiúk rendellenessége. Lényege a csigolyatesteket lezáró véglemezek hiányossága. A zárólemezek hibája miatt a porckorong nucleus pulposusa bejut a csigolyatestek gerendás szerkezetébe, ott röntgennel is jól látható csomókat hagy maga után. Ezek miatt a csigolyatest elülső része lassabban nő, mint a hátsó, a csigolyák a gerinc háti szakaszán ék alakúvá válnak és a háti görbület súlyosbodása észlelhető. Míg a gerinc nyílirányú görbületi rendellenességei (lordózis, kifózis) oldalról szembetűnők, gerincferdülés, scoliosis esetén homloksíkban látható a gerinc elgörbülése. Oka szerint lehet veleszületett rendellenesség (pl. nyitott gerinc) vagy izombetegségek (izomsorvadás, agyi eredetű bénulások, korábban gyermekbénulás) másodlagos következménye. Az esetek jelentős részében az ok nem állapítható meg, és előzetesen egészséges gerincoszlopon is kialakulhat. Főként fiatal lányoknál fordul elő.

 

A titokzatos isiász

A csigolyaízületek közötti porckopás, a spondylosis a gerinc bármely szakaszán megjelenhet. Legsúlyosabb tüneteket mégis a nyaki és az ágyéki szakaszon okoz. A betegség lényege az artrózis. Az előzőekben leírt madárcsőrszerű oszteofiták itt is megjelennek. A csigolyák közötti rések beszűkülése és az oszteofiták a nyaki szakaszon a karidegfonatot, az ágyéki szakaszon az ülőideg-fonatot képesek összenyomni. A karidegfonat összenyomása az ujjakba sugárzó gyöki fájdalmakat, érzés- és mozgáskieséseket okozhat. Hasonló folyamat következik be az ülőidegfonat összenyomásakor (ischiás-szindróma).
Ha idegösszenyomódás nem jön ugyan létre, de jelentős és bénító erejű a derékfájdalom, lumbágóról beszélünk. A fájdalom mechanizmusa nem teljesen tisztázott, minden bizonnyal a csigolyákat összetartó szalagok és ízületi tokok steril gyulladásáról van szó.
A csigolyatestek közötti porckorongok külső gyűrűje idővel degenerálódhat, és a porckorong belső részében lévő kocsonyás anyag a rostok között sérvet képez, mely közvetlenül is összenyomhatja a kilépő ideggyököket és isiászt okoz.


 

 

A masszázsok remekül egészítik ki a gyógytornát.  A gerinc betegségeinek megértéséhez nagyon fontos az anatómiai alapok megértése, a feltétlenül szükséges részletek rövid áttekintése. Ahhoz, hogy a gerincben létrejövő összetett, finom mozgások megvalósulhassanak, a csontos-porcos, ill. szalagokkal is rögzített egységek (szelvények), valamint az azokat mozgató izomcsoportok integritása, épsége szükséges.

Bármely, az összetett, bonyolult rendszer valamely egységét érintő betegség megjelenése a harmónia megbomlásához, a struktúra következményesen a funkció - megváltozásához, végső soron panaszokhoz vezethet.

A gerinc (columna vertebralis) a törzs csontos váza, mely felül a koponyához, alsó szakaszán a keresztcsonton keresztül a medencéhez ( a medenceövön keresztül végső soron az alsó végtagokhoz) kapcsolódik. Nyaki, háti és ágyéki gerinc szakaszt különböztetünk meg, melyek ? az élettaninak megfelelő esetben  kettős, előrefelé tekintő S alakú görbületet hoznak létre, az un. sagittalis síkban.

A nyaki szakasz előrefelé domborodik, a háti hátrafelé, az ágyéki ismét előrefelé, a keresztcsont valamint a farok csigolyák ismét csak hátrafelé. Így alakul ki az emberre jellemző, az álló testhelyzethez idomuló kettős S alakú görbület. Az előre domborodó görbületeket lordosisok-nak, míg a hátrafelé domborodót kyphosisoknak nevezzük. Létezik egy igen finom - normális esetben alig észlelhető - oldalirányú görbület is, melynek jelentősége jelenlegi ismereteink szerint csekély.

A gerincoszlop 33-35 csigolyából áll (a keresztcsontot és farkcsontokat is ide sorolva), melyből valódi csigolyának 24 tekinthető, az utolsó 9-11 csigolya alakilag jelentősen eltér a többitől, ezért ezeket módosult, vagy álcsigolyának is szokták nevezni.

Jellemzően 7 nyaki, 12 háti, valamint 5 ágyéki csigolyáról beszélhetünk, melyek funkciójuknál és gerincoszlopon belüli elhelyezkedésüknél fogva eltérő alakúak, de rendelkeznek közös vonásokkal. A csigolyák legtömegesebb része a csigolya test, amelyet alsó és felső szélén az un. zárólemez határol. A csigolyatest állományát szivacsos csont alkotja, azonban a széli részeken kissé tömegesebb, kérgi csontállomány található. A zárólemez ugyancsak szivacsos jellegű, azonban külső, a porckorongok (később) felé tekintő részén vékony üvegporc fedi.

 

Hozzászólások (0)

Még nem szólt hozzá senki, légy Te az első!
Ha Te is szeretnél hozzászólni, be kell jelentkezned.
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!